Bevezetés

Utazunk, felszáll a repülő - kívülről látjuk a házunkat

Kellemetlen, mert látjuk a hibáit

Felszabadító, mert látjuk, hogy nem a miénk az egyetlen

Típus hibák, nem mi vagyunk az egyetlen. 

Mérgező szülőkről szól egy egyébként nagyon hasznos könyv - de a legtöbb esetben inkább mérgezett szülőkről beszélhetünk. Igen, valószínűleg rajtuk keresztül jutott hozzánk sok negativitás, de ők is ebben részesültek, nem tudták volna máshogy csinálni. 

Ha pedig a szülők részéről minden rendben van, ott van a mérgezett bölcsőde, óvoda, iskola, munkahely, utca, BKV, nyaralás… 

Egy mondat a zsarnokságról

"mert zsarnokság van

az óvodákban,

az apai tanácsban,

az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek

dadog az idegennek,

ahogy, mielőtt súgtál,

hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban

szögesdrótnál is jobban

bénító szólamokban;"... 

Kv du. - Allahhal való kapcsolat - szeretet legmagasabb foka = "Imádat"

Inkább ezt hangsúlyozzuk, mint a tiszteletet 

Tisztelet - félelem a fennhatóságtól

Miért?

Mikro agressziók még a Bogyó és Babócában is

Fegyelmezés a megfélemlítéssel

Nagyon sok mindenben "kell" fegyelmezni

Ha mi nem, megteszi az óvónéni, vagy egy dadus, vagy a néni a buszon, az utcán vagy a lidliben 1x, 2x, 5x, 20x, és mi emlékszünk rá.

Mit tegyünk?

Mindannyian üljünk fel egy repülőre és kezdjünk új életet valahol?

Jó lenne  itt a közelben, de ott van a "gettó és a n****r" hasonlat

Meg kell ismerni, meg kell érteni, hogy mi történt, mi történik velünk

Negatív visszajelzéseket kapunk 

Mire?

Ordítok

Miért?

Mert fázom, melegem van, elegem van, büdös van, otthon akarok lenni, éhes vagyok, miért nem kapok egy ölelést, stb.

Dolgok, amikért mi felnőttek is néha legszívesebben ordítanánk

De megtanultuk, hogy nem lehet, hogy ez nem fontos 

Nem csak a lidli közepén nem lehet - belül sem. 

Megtanultunk hátat fordítani a saját érzéseinknek

Nem mondjuk ki, hogy mi fáj, mert ezzel azt mondanánk, hogy aki tehetett volna ellene, pláne aki okozta, az rossz ember 

Pici baba élete attól függ, hogy mennyire alkalmazkodik a szüleihez és az őt körülvevő világhoz 

Ez az állapot perpetuálódik

Nem mondom, hogy rosszat tett nekem a 

Főnök - mert holnap is be kell mennem dolgozni, kell a pénz, különben nem élünk meg 

Házastársam - de különben annyi jó tulajdonsága van - nézzük a jót 

Iszlám racionalizáció

Veszélyes! 

Vallási tanítást nem a megfelelő esetben alkalmazni 

Ki tudhatja, hogy nem megfelelő? 

Csak én, mivel az én érzéseimről van szó 

Panaszkodunk, hogy a tudósok nem értik a nyelvünket, és ez valóban egy probléma. 

De én vajon értem a saját nyelvemet? 

A lelkem nyelvét? 

Az érzéseket? 

Meghallgatom? 

Válaszolok rá? 

Sajnos én már rég elvesztettem a kapcsolatot az érzéseimmel

Ez eddig mind csak tünet 

Érzések - a lelkünk megnyilvánulásai

A lelkünk így akar kommunikálni velünk 

Válaszolni kell rá 

Komolyan kell venni, tisztelni kell 

Ihterem nefszek - tiszteld magad - tiszteld a lelkedet 

Ha nem veszik fel a síró kisbabát, (nem 3 percig, amíg vécére mész, hanem egész éjszaka, hogy "kitisztuljon a tüdeje"), ha az óvónéni nem törli meg a kisgyerek nóziját, ha a tanár nem hiszi el, hogy igazad van, ezek gúzsba kötik és a pincébe zárják a lelkünket. 

Ezt fogjuk érezni mindenhol. Mindenki bánt, elnyom, földbe döngöl. Ezt érezzük az emberektől - és ezt érezzük Istentől is. 

Így viselkedünk másokkal (hányszor mondtuk a legjobb szándékkal, hogy felejtsd el, biztos nem is fáj annyira, minek csinálni ekkora ügyet belőle) 

És így már így viselkedünk magunkkal is, pl nem vesszük meg a cipőt ami tetszik, ha viszont szűk egy cipő, nem visszük vissza, mert mit szólnak majd a boltban - és nyilván a bolti eladó lelke is a pincében van összekötözve, ő a főnökének akar megfelelni, és az egész rendszer bűzlik - és megint, minek foglalkozni ezzel, úgysem lesz ez soha máshogy. Ne foglalkozzunk vele, hogy ne fájjon, inkább temessük el. 

De, lehet máshogy. 

Allah nem változtatja meg az ember helyzetét, amíg az ember nem változtatja meg azt, ami benne van. 

Ami benne van 

Változtathatok a lelkemmel való kapcsolatomon

Odafigyelhetek, amikor mond nekem valamit és figyelmesen meghallgatom és szeretettel megteszem. 

 Szép lassan megszelidítem a saját lelkemet, mint a kis herceg a rókát. 

Kihozom a pincéből, eloldozom a köteleket, megmosdatom, lemosom a sebeit, amelyek olyan rég óta ott vannak kezeletlen 

Megölelem. 

A léleknek nincs kora, de meghallgatom, gyermekkorom óta miket szenvedett el 

Lehet, elviszem orvoshoz - a pszichológus a lélek gyógyász. 

Megígérem neki, hogy mindig mellette fogok állni. 

És ezzel az elnyomottság érzésem megszűnt. 

Hányszor érezzük ezt, családanyaként, hogy "még a vécében sincs nyugalmam", mert mindenkinek mindig kell valami, és mi szolgálunk ki mindenkit 

Ha magamnak, a lelkemnek megadom a kellő odafigyelést és komolyan veszem, amit nekem mond, ezzel a többi emberrel, az ő lelkükkel való kapcsolatom is fejlődik. 

Nem fogom őket az erőviszonyok szerint fölé- vagy alárendeltekként kezelni. 

Ugye ilyen farkastörvények uralkodnak a nem megszelidített lelkű emberek között. 

Empatikusan megértem, hogy szegénynek nem volt gyerekszobája - de nem veszek részt többet ilyen játékokban. 

Ha magamnak megadom a jogaimat, akkor fel fogom ismerni, hogy mikor van az, amikor valaki más nem adja meg azt nekem, és nem fogom hónapokig, évekig méltatlan helyzetben mások bizonyítványát mazyarázni. Mert megint, ez nem az iszlám szerinti türelem és jó feltételezés. 

Ha a lelkemet megölelem, megsimogatom naponta, megkérdezem tőle, hogy milyen napja volt, meghallgatom, és reagálok rá a Próféta tanítása szerint, hogy ha valami rosszat látsz, változtasd meg a kezeddel, ha nem tudod, akkor a szavaddal, és ha azt sem tudod, akkor a szívedben mondd ki rá, hogy ez rossz. 

És ezzel megadjuk a lelkünk jogát. 

Hogy nem mondjuk a rosszra, hogy jó, vagy á, nem is fáj annyira, vagy felejtsd el

Ezáltal az Allahhal való kapcsolatunk is megváltozik. 

Nem érezzük a szívünk mélyén a félelmet és kiszolgáltatottságot és elnyomottságot, mivel mi már nem így kezeljük magunkat. Nem folytatjuk, nem közvetítjük az elnyomást, hanem megtanítjuk a lelkünknek, hogy milyen a szeretetteljes fennhatóság, azáltal, hogy kedvesen bánunk vele. Ez fog vissza tükröződni az Allahhal való kapcsolatunkban. 

A vallási tanításokból pedig nem felejtjük ki önmagunkat, a saját érzéseinket, a saját jogainkat.